Tevékeny tavaszi hétköznapok :)

Zsizsegünk , mint a méhek a pitypangokon, hiszen annyi a tennivaló!

5. éve már  hogy tanyasi lakosok lettünk, így mondható hogy rutin szerint, ahogy megérkezett a napsütés,  kirajzottunk :) 

Ilyenkor a főkertész (a férj) napkeltekor indul a dolgára : öntöző berendezést szerel, munkás kezeket irányít, eszközöket szállít, beszerez, előkészíti a talajt majd magokat vet, traktort szerel, jár kel , alaposan megfigyel minden növényt, diagnosztizál majd permetez (természetesen ökológiai növényvédő szerekkel ), hosszú hosszú kilométereket gyalogolva tesz vesz...a szerszámosban kotoz. Ezt a különös lényt, a kertész férjet, természetes közegében a kertben, fóliaházban gyakran csak távolról figyelhetjük meg, mivel gyorsan mozog és elfoglalt, viszont táplálkozáskor  egészen közel kerülhetünk hozzá, bár távolba révedő tekintetében olyankor is ott rezegnek a tennivalók, így egy telefoncsörrenés is könnyen felrebbentheti az ebédlőasztal mellől.

És hol találjuk a kertész feleséget, ha kimerészkedik a konyhából? A reggeli rutin teendők elvégzését követően, babaaltatás ürügyén párja keresésére indul. Mozgása lassú, mindig a mezsgyén halad, de sosem áll meg (nehogy felébredjen a kisded)... reménykedve hogy megpillantja párját a horizonton.  

A hajdani lucernásból meghagyott járóösvényeken pitypang tenger nyílik és millió vakondtúrás segíti a babakocsit toló, gyereket altató, félkézzel fotózó anyukát (népies nevén mama) az előrehaladásban... viszont kétség kívül mesés látványt nyújt ...mármint az ösvény. Jobb kéz felé burgonya, bal oldalon hagyma növöget, mögötte saláták, káposzták, hátul pedig a széltől dagadó  új fóliaház, tátott szájjal várja a paradicsom, paprika, padlizsán és uborka palántákat. Mama baktat az ösvényen végigpörgeti a fejében a napi tennivalókat, a világ aktuális környezeti problémait,a hazai közösségi gazdaságok fejlesztési lehetőségeit, a szezonban éppen termő, vagy várható zöldségek listáját majd  útközben gondolatban ezt mind, mind befőzi .... 

 

És bizony, bizony, egy másfél éves kis kertészpalánta is már anya segítségére van a kertben... Kicsi fiam velem éli a napi rutint, a malacok és pipik etetésével kezdünk reggel, majd irány  kinyitni a fóliákat és meglocsolni a palántákat. Közben itt ott gyomlál (hol libatopot hol salátát...ühmmm), locsol,pocsol, locsog.

De hány főt is számlál valójában a tanya? 

íme az idei első fej saláták , melyeket jövő héten már a zöldségközösségnek viszünk.

 

Itt pedig a jófej vörös mangalica malacaink sasolnak, várják a reggelit....ami a képről lemaradt az a hátamba bámuló ló, a tetőről üvöltő gyöngyös hadsereg, a tyúkól előtt pöffeszkedve kompenzáló magányos pulykakakas,  a fejem feletti deszkán ülő ércesen vertyogó kopasz nyakú tyúkok és kakasok, ja és az 1000 decibellel  oldalról támadó liba pár.


Akiről még szót kell ejtenem az a tanya őre. A minnnndent terelő Boróka kutyánk is bezsongott a tavasz érkeztével,  ezerrel kergeti a nyulakat , fácánokat, ami nem is baj, mert az első vetés zöldborsóból igen jól belaktak. Borókáról annyit érdemes tudni, hogy valami eltörhetett benne mert egyfolytában nyüszít, örömében, unalmában, bánatában...talán kevés a nyúl a környéken, ami megvisel egy munkakutyát.
A képről már csak cincike hiányzik , a girhes kandúr, aki a szomszéd tanyákat járja az öreg macskahölgyeket kajtatva, néha néha hazatéved, fél szemmel ránk kukkant (csak annyi van már neki), vedlik egy fél napig a küszöbön, majd tovább áll...
Hát íme a nagy csapat.